Chandigarh, India (1993)

Hajnalodott. Rendesen rohadt már a lábunk a cipőben, pedig éppen csak elhagytuk a Himalája hűs lejtőit, a monszun utórezgéseivel együtt. Angol barátaink különös ötletnek tartották, hogy Chandigarht útba akarjuk ejteni. Unalmas hely, való igaz, de üdítő is India bűzös katlanjai után egy semmitmondóan modern és parkokkal teli nagyvárost látni. Kíváncsiságom természetes volt: mindig idegenkedéssel vegyes tisztelettel gondoltam a nagy építő, Le Corbusier egyéb alkotásaira is. Az eltérés a többi indiai metropolisztól azonnal szembe- és orrbaötlő. Hindusztán minden városát felhőként borítja az orrfacsaró illat: rothadó banán, döglött állatok, ürülék mindent átható, összetéveszthetetlen, poshadt szaga. Egyesek állítólag már a repülőn, Delhi fölött érzik, de én ezt nem hiszem. Itt talán a sok fa aratott győzelmet a kórságon, mindenesetre Chandigarh egyáltalán nem volt büdös.

Chandigarhból hiányoznak a megszokott templomok is: nem láttam se sziket, se hindut, mintha a föld nyelte volna el a szent helyeket a szent tehenekkel együtt. Van viszont igazi kocsma az egyik betontömb alagsorában, itt igazán jó sört lehet kapni – méregdrágán. Van Chandigarhban egy hatalmas tó is vitorlásokkal, mellette kisvasút szokott (nem)működni. Mesterséges, mint minden.

1950 tájékán született meg India elnökének agyában a gondolat (akkoriban ez divat volt sok helyen): adjunk új fővárost Punjabnak. Az elavult központ, Amritsar úgyis túl közel fekszik a pakisztáni határhoz, itt az alkalom, hogy egyúttal a népet fölemeljük az elmaradottságból. Az eredmény kétarcú: a helyiek büszkén mutogatják a külföldieknek üde zöld városukat, miközben a külföldiek jóval lanyhább érdeklődést mutatnak. Az úgynevezett sziklakertben a városépítéskor keletkezett törmelékekből formálták meg miniben Indiát. A hely remekül illusztrálja a genezis szellemét: söpörjük el a templomokat, - gondolhatták - vagy legalábbis rakjuk be ebbe a mauzóleumba, elég, ha ennyi emlékeztet a múltra. Chandigarh e látványosságának mesterkéltsége nyilvánvaló: egyszerűen azért építették, hogy legyen itt is valami érdekes. Nem is tudtunk semmi különöset csinálni, csak lézengtünk a cipőboltokban, ahol volt légkondicionálás. Visszamentünk a buszpályaudvarra. Már csak azt kellett kitalálni, mivel üssük agyon a busz indulásáig hátralévő időt. Erre vonatkozóan semmi épkézláb ötletünk sem volt, pedig Narinder Singh már régóta figyelt és várt minket.

Szóval éppen unatkozni készültünk, mikor Narinder Singh megjelent. Hetvennek nézett ki, valójában nem lehetett több ötvenötnél, hiába, errefelé arcra a kort nehéz megállapítani. Egyébként általában elég nehezen tudtuk volna megkülönböztetni a szikeket egymástól, igen egyformának találtuk őket, betekert fejjel és szakállal, ráadásul mindegyiket Singhnek hívták. Narinder Singh úr tehát biciklit tolva, hóna alatt egy stóc papírral bekísért minket a teázóba.

-        Superintendent! - mondta büszkeségtől ragyogó arccal, mikor mun­kája felől érdeklődtünk. Érezhető volt, hogy találkozásunk nem véletlen.

-          Miért várt ránk? - kérdeztem.

-          Ah, semmi különös, csak segíteni szeretnék. Nagyon szeretek segíteni az embereknek.

-          Ez nagyszerű! - szóltam bizalmatlanul.

-          Igen – válaszolta -, jó dolog segíteni. A külföldieknek mindig sokat szoktam segíteni.

-          De mégis, mivel?

Narinder Singh mosolygott, azt felelte, hogy ő most segíteni fog nekünk. Így is történt: "segített" venni egy adag teát. Hiába reméltem, hogy ezen legalább egy meghívás értendő, csak annyi történt, hogy odatuszkolt a pénztárhoz, és rámtukmálta a teát, melyet egyébként eszem ágában sem volt megvásárolni. Döbbenten néztem rá, ő viszont a jól végzett munka boldog tudatával ült vissza az asztalhoz. Várakozó álláspontra helyezkedtem Narinder Singhgel kapcsolatban: a fejlemények bizonyára nagyon érdekesek lesznek. Hamarosan fény derült a nála lévő papírzacskók tartalmára is. Világos, hogy Narinder Singh alaposan felkészült a velünk való találkozásra. Nos, innen a következő holmik kerültek elő:

l.       Fényképek. Ezeken Narinder Singh külföldi turisták társaságában látható, elmaradhatatlan biciklijével együtt. Az egyik kép egy újságból volt kimásolva, felirata a következő: Narinder Singh sportaktivista kanadai turistákat kalauzol.

2.         Köszönetnyilvánító levelek. A szöveg minden esetben hasonló:

"Hálásan köszönjük Narinder Singh segítségét, hogy..."- igen, a segítség. Ezt már ismerem-gondoltam.

3.         Újságcikkek. Alapvető fontosságú egy 1987-es rövid hír, mely arról számolt be, hogy Narinder Singh a chandigarhi buszpályaudvaron "súlyos incidenstől" óvott meg egy olasz nőt.

-          Mi történt? - tettem föl a kérdést, melyet Narinder Singh már alig várt.

-          Itt voltam a buszpályaudvaron. Két férfi molesztálta a hölgyet.

-          Talán meg akarták erőszakolni?

-          Valószínűleg. De én szerencsére közbeléptem, és megvédtem őt. Ez az eset is példázza, hogy ha lehet, segítek.

Volt még az említetteken kívül az egyik dossziéban néhány papír. Rögvest írni kezdett az egyikre. Megkérdeztem, mit, de a válasz egy mosoly volt, mely az én olvasatomban azt jelentette, hogy nem akarja lelőni a poént. Sokáig szenvedett az írással, közben törte is a fejét, pedig igen nagy gyakorlata lehetett benne. Sehogy sem akart elkészülni, egyre türelmetlenebb lettem. Végre befejezte a "művet", és egy üres papírral meg tollal együtt a kezembe nyomta.

-          Másoljam le? - kérdeztem meglepődés nélkül.

-Igen, legyen szíves.

Narinder Singh a következőket vetette papírra:

Címzett: Chandigarh Város Tanácsának Elnöke

A mai napon délután ötkor, tehát munkaidejének lejárta után találkoztunk Narinder Singhgel, a Chandigarhi Tanács szuperintendensével. Narinder Singh fáradságot és időt nem kímélve, sokat segített nekünk chandigarhi tartózkodásunk alatt, és igen hasznos információkkal látott el bennünket.

Narinder Singh rendkívül kedves, odaadó ember, köszönünk minden percet, melyet társaságában tölthettünk. Emlékeztetnénk továbbá arra, hogy Narinder Singh 1987. nyarán élete kockáztatásával halálos veszedelemtől mentett meg egy Chandigarhban tartózkodó olasz hölgyet. Ezért a hős tettéért Narinder Singh minden európaitól, magunkat is beleértve, végtelen tiszteletet, elismerést és szeretetet érdemel.

A fentiek alapján javaslom Chandigarh Város Tanácsa elnökének, hogy Narinder Singhet Arany Kereszt jelvénnyel tüntesse ki, illetve léptesse elő.

Mi, személy szerint... és ..., örök hálával tartozunk Narinder Singhnek.A vele való találkozás rendkívüli élmény volt számunkra.

Dátum/Aláírás

Mit lehetett tenni, lemásoltam, aláírtam. Narinder Singh ragyogó arccal rakta el a papírt. Mivel több dolga nem akadt, menni készült.

-      Már elmegy? - kérdeztem

-     Igen, sajnos dolgom van.

-     Talán akad még kint másik turista is! - mondtam.

Erre nem válaszolt, csak elmosolyodott. Remélem, ajánlásom hatására előléptették.